Egy festmény előtt álldogálsz, a kezedet hátrakulcsolva igyekszel befogadni a látványt, amikor egy ismeretlen melléd lép, és megszólít. Mit mond az idegen az alábbiak közül?
1. Hát nem gyönyörű kép?
2. Mit gondol erről a képről?
3. Elnézést kérek, meg tudná mondani, mennyi az idő?
4. Tudja, éppenséggel én magam is festő vagyok.
Íme, a megfejtés!
Amikor egy ismeretlen hozzád szól, mindig a nyugtalanság néhány másodperce következik. Az idegen szavai azt tükrözik, hogyan viselkedsz, ha találkozol vagy véletlenül összefutsz valakivel. A válaszod azt fedi fel, milyen benyomást teszel az első találkozás alkalmával.
1. "Hát nem gyönyörű kép?"
Barátságos és derűs természetednél fogva szinte bárkiben rögtön jó érzéseket keltesz. Egyedül az jelenthet gondot, ha az emberek elsőre nem vesznek komolyan.
2. "Mit gondol erről a képről?"
Az a fajta vagy, aki szereti kiismerni a másik természetét, mielőtt bármiben elkötelezné magát. Az emberek érzik, hogy tétovázol és ez vegyes érzéseket kelthet. Ezzel az óvatos hozzáállással senkin nem fogsz átgázolni ugyan, de azon kaphatod magad, hogy mindenben másokhoz igazodsz.
3. "Elnézést kérek, meg tudná mondani, mennyi az idő?"
A világ egyik felének úgy tűnik, minden rendben van veled, a másik fele szerint viszont kissé furcsa vagy. Első ránézésre az életet a saját tempódban éled olyan egyéniséggel, amelyet egyesek különcnek nevezhetnek. Nem sokat adsz mások véleményére. Akár rémes, akár nagyszerű, ebben rejlik a titkod.
4. "Tudja, éppenséggel én magam is festő vagyok."
Az első találkozás alkalmával kissé idegesnek és túlbuzgónak hatsz. Talán csak túlzottan igyekszel, hogy megkedveltesd magad, de minél jobban igyekszel, annál rosszabb benyomást teszel. Ne törődj annyit azzal, hogy nagyra tartsanak - többre fognak tartani, ha csak felengedsz és lazítasz.
(forrás: Isamu-Tadahiko: Kokology, Könyvmolyképző Kiadó)
