2014. március 31., hétfő
2014. március 27., csütörtök
2014. március 26., szerda
A paleolitember -- Szendi Gábor
Az elismert pszichológus volt már forgatókönyvíró, dramaturg, programozó matematikus, a paleolit táplálkozás hazai atyja, egyszemélyes hős. Egy dolog nem volt még: unalmas ember. A kort, amiben élünk, szinte neki találták ki. Reneszánszukat élik ma a polihisztorok, a legkevésbé sem meghökkentő, ha valaki délelőtt az új könyvén dolgozik, délután depressziós betegeket kezel, este pedig úgy vacsorázik, hogy elvei ikonja lehessen, amikor másnap a kőkorszaki táplálkozásról ad elő. Szendi Gábor azt mondja, nem kell mindenben logikát keresni, ő is eltévedt olykor egy-egy útvesztőben és tévutakat is bejárt ahhoz, hogy végül megtalálja a valódi feladatát.
Gyerekkori tervei között nem szerepelt, hogy polihisztor lesz?
Olyan családból jöttem, ahol az életben maradás volt a program, nem az életpálya megtervezése. Nekem kellett kitalálni, hogy valójában mi is szeretnék lenni. Elsőre nem sikerült, hiszen programozó matematikus lettem. Később egyértelművé vált, hogy engem mindennél jobban az ember érdekel. Tudtam, hogy a szakmámnak kötődnie kell valamiféleképpen az emberi sorsokhoz. Így lettem író, pszichológus, táplálkozáskutató és evolúciós gondolkodó. Kezdetben fizikus szerettem volna lenni, de kevés pontom volt matematika-fizika szakra, végül programozónak vettek fel. Első perctől kezdve nem kedveltem, mert a matematika nem az én világom, viszont nem szeretek félbehagyni semmit. Ha már elkezdtem, elvégeztem. Kicsit talán időt is nyertem. Tudtam, hogy úgysem leszek programozó, így az egyetemi éveim alatt teljesen szabadnak éreztem magam, olvastam, gondolkodtam, csavarogtam. Aztán a nyakamba szakadt egy programozói állás. Na, ettől kivert a víz. A programozást magát szerettem, hiszen korábban versenyszerűen sakkoztam, így nem állt távol tőlem a logikus gondolkodás. Más kérdés, hogy a kötelező kilencórás munkahelyi dekkolást nem nekem találták ki.
Ekkor jött az első újratervezés?
Számba vettem, mit tudok, mihez van kedvem és jött a szikra: író leszek. Elkezdtem körmölni, persze, csak az asztalfióknak. A filmművészet szerelem volt. Rengeteget foglalkoztam a filmtörténettel. Csütörtökönként vetítéssorozatra jártam, ahol a Lumiere-filmektől kezdve végigvettük a film fejlődésének történetét. Később bejártam filmszemináriumra is, így talált rám egy állás az Egyetemi Színpadon. Én lettem a propagandista. Közben a MAFILM meghirdetett egy forgatókönyv-iskolát, felvettek, elvégeztem és három év múlva már a Társulás Stúdió dramaturgjaként dolgoztam. Készült ott egy nagyjátékfilmem és írtam két tévéfilmet is. Ez egy amolyan rendszerbomlasztó stúdió volt. Dárday István, Vitézy László, Szalai Györgyi, Tarr Béla, Fehér György, Mihályfy László és Zolnay Pál neve fémjelezte a műhelyt. Amikor azonban a párt ökle lecsapott, én utcára kerültem. Könyvkötő lettem, na persze szigorúan magánzó. Otthon dolgoztam és nagyon szerettem, mert alkotómunka volt. Egy idő után azonban azt is kevésnek éreztem, ekkor köszönt rám a pszichológia.
Könyvkötőből pszichológusnak lenni elég merész ugrás. Mai fejjel van olyan terület, ahova szívesen elrugaszkodna?
Szokatlan helyzet, de most a terápia, a könyvírás és a tudóskodás kielégít. Mondjuk, szívesen fejleszteném a webprogramozási képességeimet, mert a weboldalam hagy némi kívánnivalót maga után, de ilyesmire most nincs időm.
Mindenkiben úgy él, mint nagy ellenálló, aki kifordítja sarkaiból a világot. Emlékszik még, hogy mikor ment először szembe a világgal, és miért?
Kicsi gyerekkoromtól ilyen vagyok. Ez abból fakad, hogy akit sokat nyomnak el, az vagy alamuszi lesz, vagy rebellis. Én az utóbbit választottam. Félreértés ne essék, nem a családom nyomott el. Mindannyian megbélyegzettek voltunk. Katonatiszt apámat 1958-ban kivégezték, így nyomorban éltünk. Ez az embert lázadóvá teszi.
Nyilván érzékenyebbé is. Hogyan érinti a kritika, könnyen megbántódik? Muszáj mindig megvédeni magát vagy könnyen felülemelkedik a sérelmein?
Volt idő, amikor még sértett a kritika, mert amit tettem, mindig jó szándékkal tettem. Kezdetben például nem értettem, hogy a világot érdekek és nem igazságok mozgatják. Ma már tudom, hogyha rálépek valaki tyúkszemére, az nem fogja megköszönni. Szóval eljutottam odáig, hogy nem sértődöm meg, de ha fontosnak és érdemesnek érzem, persze nem hagyom szó nélkül a dolgokat.
Egyszer hiányzó hősnek nevezte magát, azt viszont tagadta, hogy próféta lenne. Hogy jelenik meg ma az életében egy hős?
A hiányzó hős talán azt jelenti, hogy a kor, akár politikai, akár tudományos, akár morális értelemben, időnként létrehoz egy vákuumot, amit ki kell tölteni. Vannak dolgok, az élet szinte minden területén, amit valakinek ki kell mondani. Léteznek odatolakodós emberek, akik alig várják, hogy mindezt megmondhassák. Én nem vagyok ilyen, mindig arra várok, hogy valaki felálljon és megmondja. Miután csak várok és várok, de senki nem áll föl, kénytelen vagyok feltenni a kezem és megmondani magam. Ez egyfajta kényszer. Ennyit a hősiességről. Próféta végképp nem vagyok, hiszen a prófétaság tévedhetetlenséget igényel, én pedig szeretném azt a képességemet megőrizni, hogy mindig mindenben kételkedjek. Ez viszi előre a tudományt.
Az is egyfajta hősiesség, hogy pszichológusként nem emelt a pácienseinél tarifát, miután híres lett, pedig megtehette volna?
Sajnos egyre inkább terjed a „kérj annyit, amennyit van pofád”-elv. Azt fizessék meg, amennyit segíteni tudok. Azért nem kérhetek pénzt senkitől, mert sokat szerepeltem itt vagy ott.
Telkiben él a családjával, ott írja a könyveit is. Mit ad önnek a vidéki élet testben, szellemben és lélekben?
Jó érzés szabadnak lenni, vagy kimenni a kertbe. Ha kicsit korábban kérdez, azt emeltem volna ki, hogy nagyon jó Fáni kutyát megsimogatni és beszélgetni vele. Nem olyan rég, a kezeim között távozott el. Nagy szomorúságban hagyott engem és a családomat is. Tizenegy éven át úgy kezeltük, mintha a gyerekünk lett volna. Most a kert minden zuga rá emlékeztet. Van egy szép sírja és még mindig elfutja a szemünket a könny, ha ott megállunk... Visszatérve a vidékre és az otthonra, bizonyos értelemben életünk művének is tekintem a házunkat. Nem azért, mert kacsalábon forgó palota. Egyáltalán nem az. Mégis a szabadságot jelenti, ami mindennél fontosabb. A városban az emberek egymás idegeire mennek, mert az egyik zenélni akar, a másik meg aludni. Vidéken mindennek és mindenkinek meg lehet a maga tere és sokkal könnyebb békében lenni a másikkal.
A könyveit olvasva fegyelmezett, tervszerű embernek gondolom.
Nem élek tervszerűen, hiszen folyamatosan elsodornak az ötletek, rengeteg minden érdekel. De vannak erkölcsi elveim, vannak életmódbeli elveim és hiteles ember akarok lenni. Azaz, úgy élek, ahogy hirdetem, amilyennek mutatom magam. Azt hiszem, szabad gondolkodó vagyok, aki holnap bármit másként gondolhat, ha nyomós oka van rá, hogy megváltozassa a véleményét. Az élet tőlem is állandóan megköveteli, hogy kompromisszumokat kössek, de törekszem rá, hogy csak valóban fontos és értelmes dolgokért harcoljak. Beszélgetések során sokszor mondom azt, hogy jó, legyen úgy, ahogy te akarod, mert vannak dolgok, amelyek nem olyan fontosak, hogy megérjenek nekem egy vitát.
Pedig mindig azt hangoztatja, hogy a legtöbb bajon segíthet egy jó beszélgetés. Mégis, miben adhat többet valakinek egy idegen pszichológus, mint egy szívbéli jó barát? Lehet egyáltalán szakembertől várni az embernek a boldogságot?
Amikor a beszélgetést preferálom, a valódi megoldások helyett adott hatástalan gyógyszerek ellen vagyok. A pszichiátria sajnos sok ilyen szert használ. A nyugati orvoslás tünetcentrikus kezelési paradigmája nem megoldás. Amióta a táplálkozás és a civilizációs betegségek kapcsolatával foglalkozom, úgy látom, hogy a mai orvoslás – kis túlzással – lényegében a gyógyszeripar kereskedelmi ágazata. A pszichoterápiát sokan összekeverik a gyógyító beszélgetéssel. Ez nem csevegés, pontosabban tűnhet annak, de nem az. Legalábbis nálam nem. A pszichoterápia az emberi problémák keletkezési mechanizmusát igyekszik feltárni, de jó esetben nem áll meg itt, hanem, ha megvan a gond, beavatkozási és változtatási pontokat keres, amitől az adott zavarok egyszer csak megszűnnek.
Sokan kínosnak érezzük elmenni pszichológushoz, mert azzal valahol aláírjuk, hogy hibásan működünk. Meg lehet győzni az embereket ennek ellenkezőjéről?
Győzködéssel semmit nem lehet elérni. Ha valakinek önérzeti kérdés, hogy szenvedhessen, szenvedjen. Az élet van olyan fontos, vagy kell, hogy legyen annyira fontos, hogy megérje minden eszközzel élhetőbbé tenni. Akinek erre nincs igénye, az viselje a saját döntése következményeit. Én hiszek a fejlődésben, magamat is állandó változásban, javulásban lévő embernek szeretném látni. Mindenkiben ott van a fejlődési potenciál, de ha valaki erről lemond, azzal kár erősködni.
Az utcán vagy baráti társaságban is analizálja az embereket vagy civilben nem rendel?
Az emberismeret reflexes dolog. Nyilván, akinek ez a szakmája, az több mindent észrevesz, de egy pszichológusnak soha nem szabad fölényt faragni ebből. Ez a hivatás arra kötelez, hogy ha többet látsz, akkor többet érts meg és többet is tudj megbocsátani. Tisztelettel kell kezelni, ha valakiről akaratlanul is többet tudok meg, mint kellene, de tilos visszaélni vele.
Valahol azt írja, hogy a nyugati ember görcsösen ragaszkodik a hosszú élethez és mindenáron meg akarja azt hosszabbítani. Ön szerint nem ez a legfőbb feladatunk?
Az életet én is szeretném meghosszabbítani, de csak azért, mert annyi minden érdekel és olyan sok dolgot szeretnék még csinálni. Viszont, ha választani kell, az értelmes életet fontosabbnak tartom, mint a hosszú életet.
Fél a haláltól? Az öregedéstől? Tart attól, hogy nem lesz ideje kiteljesedni, mielőtt letelik az önnek rendelt idő?
A halál gondolata természetesen foglalkoztat, és ahogy megy az idő, változik vele kapcsolatban a felfogásom. Most, hogy Fáni elment, szembesültem azzal, hogy nincs fájdalmasabb, mint túlélni a szeretteinket. Én az életet és a halált valahogy úgy képzelem, ahogy általam tisztelt embereknél látom. Élj úgy, mintha végtelen sokáig élnél, érjen a halál valami érdekes, izgalmas, fontos dolog közben. A minap a 82 éves Ungvári Tamás azt mondta, őt most az izgatja, hogy mi lesz holnap. Én is így vagyok ezzel. Készítsünk mindig terveket holnapra, aztán legfeljebb egyszer csak már nem lesz holnap.
A paleolit táplálkozás magyarországi megteremtőjeként önnek is esélye lehet a hosszabb életre...
Nekem egyetlen célom van, elkerülni a betegségeket. A hagyományos nyugati orvoslás régóta nem tud megfelelő válaszokat adni, ugyanis mindig a tüneti kezeléseket helyezi előtérbe. A szív-és érrendszeri betegségeket, a rákot, sőt, a cukorbetegséget is el tudnánk kerülni helyes táplálkozással. A nyugati étrend életveszélyes. A szakadék szélén állunk. Itt nem egyéni sorsokról van szó, ez a nyugati társadalom gondja, de megvan a megoldás: a paleolit táplálkozás. Ha csak a gazdasági szempontokat nézzük, milliárdokat meg lehetne takarítani, ha az embereket rá lehetne venni erre az őskori étkezési formára. Mennyivel olcsóbb lenne, ha a hazánkban élő hatszázezer cukorbeteg tüneteit nem inzulinnal kezelnék, hanem egy új táplálkozással meggyógyulhatnának. Ráadásul a tüneti kezelés helyett valóban meggyógyulnának. Vagyis az egészségügyi reformok terén is nagy ugrást lehetne elérni.
Nem drága ez az őskori étrend, hiszen rengeteg húst és bioélelmiszert kell fogyasztani?
Miért lenne drága lemondani a nassokról, a kóláról, a sörről vagy elhagyni a gyógyszereink nagy részét? Ha a paleónak köszönhetően valaki nem betegszik meg, nem rokkan le, nem kell megműteni, ráadásul tíz évvel tovább él egészségesen, a kereső évei is megnövekednek. Mindez összességében abba az irányba mutat, hogy igenis megéri áttérni. Arról már nem is beszélve, hogy az ezzel járó boldogság pénzben nem mérhető. A másik dolog, hogy az emberek mindig nagytál ételekben gondolkodnak. Nyilván egy hússal teli terülj, terülj asztalkám napi szinten megfizethetetlen. A paleo lényege azonban az is, hogy ne vegyünk több táplálékot magunkhoz, mint amennyire feltétlenül szükségünk van. Sokat nézegetem, figyelem a madarakat. Micsoda izommunkát fejtenek ki azzal, hogy egész nap röpködnek! Mintha folyamatosan sportolnának. Néha bekapnak egy-egy kukacot és abból fedezik is a napi tápanyagszükségletüket. A mi táplálkozásunk nagy része nem más, mint luxus, de erről nem próbálok meggyőzni mindenkit, aki szembejön velem, bőven elég, ha azokra fordítanom az energiát, akik már elhatározták, hogy egészségesen fognak táplálkozni és útmutatást kérnek. Nekik szívesen segítek, de hittérítést nem vállalok. Az evolúció során rengeteg szelekciós tényező volt, az ember pedig mindig fontos láncszem volt a szelekcióban. Folyamatosan dönteni kellett, hogy most erre menjünk, arra menjünk, mit csináljunk. A fejlődés útjára lépjünk vagy sem. Volt, aki haladt, más lemaradt. Volt, aki gyanakodott, amikor megmozdult egy bokor és eliszkolt, mások nem. De aki kevésbé volt gyanakvó, azt könnyen széttépte egy vadállat.
Akkor most rossz információk mozognak a bokorban?
Igen. Az információ korában a legfontosabb szelekciós tényező, hogy fel tudom-e ismerni a helyes információt, el tudom-e különíteni a tévestől. Egyszerre bombázzák az embereket hírekkel és ellenhírekkel. Káosz van a médiában azzal kapcsolatban, hogy mi egészséges és mi nem. Ha az ember megtalálja a helyes megoldást, akkor evolúciós szempontból nagy lépést tett a túlélés felé. Én információkat adok, elmondom, hogy szerintem mi a megoldás, de eddig terjed a hatásköröm.
Mikorra várható a következő kiugrása?
Ősszel megjelenik az új könyvem, ami a nőről szól. Korábban volt már egy kötetem A nő felemelkedése és tündöklése címmel. Abban azt összegeztem, hogy milyen evolúciós programok dolgoznak bennünk és ez hogyan adja ki indirekten azt, hogy milyen világban kéne élnünk. Nos, ez a világ elmúlt, a társadalmi evolúció a felvilágosodástól olyan irányt vett, ami egyre inkább megteremti azokat a társadalmi körülményeket, amelyekben a kőkori evolúciós programok folyton zátonyra futnak. Akkor még természetesen éltek és táplálkoztak az emberek. Manapság mind társadalmi, mind étkezési kultúránkat tekintve megfigyelhető valamiféle összeférhetetlenség a saját életünkkel. Nem azt esszük, nem úgy viselkedünk, mint ahogy azt a természetünk megkívánná. A nemek kapcsolata sem egészséges. Kétségtelen azonban, hogy szinte megoldhatatlan problémával állunk szemben. Az evolúció alapprogramja a szaporodási siker maximalizálása. Ma a nyugati világban elindult az úgynevezett childfree mozgalom. Németországban a nők 27, Angliában 20, Magyarországon 10 százaléka gyermektelenül öregszik meg, nagy részük tudatosan nem vállal gyermeket. Egy másik fontos jelenség, hogy a nemi érés egyre korábban következik be, így a biológiai és a pszichoszexuális érés között egyre szélesebb szakadék tátong. Mindezek megoldhatatlan problémák tömegét vetik fel. A civilizációnknak alapproblémája, hogy egyik vívmányáról sem szívesen mondunk le. Sem a szabadságról, sem az egyenjogúságról, sem a nők felszabadulásáról, sem a fogamzásgátlásról, sem a szabad együttélésről. Pedig ezek együtt kisiklatják az emberiséget. Szerintem itt a jövő nagy kérdése, van mind gondolkodnunk.
Önnek ki a pszichológusa, ki teszi helyre a lelkét, ha eluralkodna benne a zűrzavar?
Volt nekem is pszichológusom, még az egyetem előtt. Ma már önjáró vagyok. A jó pszichoterápia ugyanis egy megoldási algoritmust ad az embernek, amivel aztán egész életében elboldogul.
Ennyire egyszerű?
Azt hiszem, igen.
(Forrás: EZO TV)
|
Önismereti teszt: Egy kiállítás képei
Egy festmény előtt álldogálsz, a kezedet hátrakulcsolva igyekszel befogadni a látványt, amikor egy ismeretlen melléd lép, és megszólít. Mit mond az idegen az alábbiak közül?
1. Hát nem gyönyörű kép?
2. Mit gondol erről a képről?
3. Elnézést kérek, meg tudná mondani, mennyi az idő?
4. Tudja, éppenséggel én magam is festő vagyok.
Íme, a megfejtés!
Amikor egy ismeretlen hozzád szól, mindig a nyugtalanság néhány másodperce következik. Az idegen szavai azt tükrözik, hogyan viselkedsz, ha találkozol vagy véletlenül összefutsz valakivel. A válaszod azt fedi fel, milyen benyomást teszel az első találkozás alkalmával.
1. "Hát nem gyönyörű kép?"
Barátságos és derűs természetednél fogva szinte bárkiben rögtön jó érzéseket keltesz. Egyedül az jelenthet gondot, ha az emberek elsőre nem vesznek komolyan.
2. "Mit gondol erről a képről?"
Az a fajta vagy, aki szereti kiismerni a másik természetét, mielőtt bármiben elkötelezné magát. Az emberek érzik, hogy tétovázol és ez vegyes érzéseket kelthet. Ezzel az óvatos hozzáállással senkin nem fogsz átgázolni ugyan, de azon kaphatod magad, hogy mindenben másokhoz igazodsz.
3. "Elnézést kérek, meg tudná mondani, mennyi az idő?"
A világ egyik felének úgy tűnik, minden rendben van veled, a másik fele szerint viszont kissé furcsa vagy. Első ránézésre az életet a saját tempódban éled olyan egyéniséggel, amelyet egyesek különcnek nevezhetnek. Nem sokat adsz mások véleményére. Akár rémes, akár nagyszerű, ebben rejlik a titkod.
4. "Tudja, éppenséggel én magam is festő vagyok."
Az első találkozás alkalmával kissé idegesnek és túlbuzgónak hatsz. Talán csak túlzottan igyekszel, hogy megkedveltesd magad, de minél jobban igyekszel, annál rosszabb benyomást teszel. Ne törődj annyit azzal, hogy nagyra tartsanak - többre fognak tartani, ha csak felengedsz és lazítasz.
(forrás: Isamu-Tadahiko: Kokology, Könyvmolyképző Kiadó)
2014. március 22., szombat
Az ördög és a szenteltvíz találkozása - VIDEÓVAL
Olaszországban a napokban zajlik a Voice című tehetségkutató showműsor meghallgatása. Az énekes tehetségkutató második adásában Cristina Scuccia szerzetesnővér hatalmas sikert aratott.
Alicia Keys két évvel ezelőtti No One dalával lépett színpadra. Ebben a tehetségkutató műsorban a zsűri minden tagja háttal ül a színpadnak, így valóban a jelentkező hangja alapján keltett benyomásra kell hagyatkozniuk. Amennyiben tetszik nekik, amit hallanak, megfordulhatnak székükkel, így továbbjuttatva a versenyzőt a második körbe. A nővér nemcsak a közönséget, hanem a zsűritagokat is lázba hozta: mindannyian megfordultak. Mind a négyüknek tátva maradt a szája a csodálkozástól, amikor forgószékükkel a színpad felé fordulva megpillantották a fiatal apácát.
Megkérdezték tőle, valódi apáca-e. „A legvalódibb” – válaszolta. Miért jött el a műsorba? „Kaptam egy ajándékot, és azt továbbajándékozom” – válaszolta. Cristina nővér Ferenc pápát idézte, aki azt kéri a keresztényektől, hogy lépjenek ki a falak közül, és induljanak el evangelizálni. Arra hív, hogy elmondjuk a világnak: Isten nem vesz el az embertől semmit, sőt, még többet ajándékoz! A 25 éves szicíliai származású nővér megnevettette a közönséget azzal is, hogy elmondta: talán majd felhívja őt Ferenc pápa.
A fellépést követően a nővérnek választania kellett a zsűritagok közül egy mentort, mivel mind a négyen versengtek a kegyeiért. Már korábban eldöntötte, hogy azt választja, aki először fordul meg a székével: így a magát az ördögnek tituláló rappert választotta. A rapper, akit a J-Ax művésznéven ismernek – mivel a zene világában jól működnek az ellentétes párok – azt ajánlotta: alkossanak duót, s legyen a nevük: "Az ördög és a szenteltvíz".
Cristina régi álma volt, hogy énekes legyen, lelkes nézője volt a tehetségkutató műsoroknak. Sőt, jelentkezett is néhányra, ám akkoriban – félénk fiatal lányként – nem aratott sikert. Vallásos családban nőtt fel, de a bérmálkozás után eltávolodott az egyháztól. Megharagudott Istenre, amiért nem nyílt meg előtte az út, hogy sikeres énekes legyen. Csak az számított neki, hogy zenekarával felléphessen, énekelhessen.
Amikor befejezte a középiskolát, és elkezdett egyetemre járni, még mindig nyugtalanság gyötörte; érezte, hogy értelmet kell találnia az életének. Édesanyja hallotta a tévében Claudia Koll tanúságtételét. A híres színésznő beszélt megtéréséről, és felhívást tett közzé: főszereplőt keresett ahhoz a musicalhez, amellyel a Szent Család orsolyita nővérei kongregáció centenáriumára készültek. Cristina elment, megkapta Rosa nővér szerepét: ez a szerep azonban újabb és újabb kérdéseket vetett fel benne a hivatásáról, önmaga odaadásáról. Úgy döntött, hogy beiratkozik az orsolyita nővérek iskolájába (Star Rose Academy), amelynek Koll volt az igazgatónője. „Egy egész Etna működik benned, ki kell engedned magadból” – biztatta az énektanára. Cristina közben tele volt kétségekkel: folytassa az iskolát, vagy menjen el szerzetesnek?
Négy hónapnyi vívódás után ki tudta mondani, mint Sámuel: „Itt vagyok!” Diáktársai ellenezték a döntését; nem értették, miért kellene eltékozolnia különleges adottságát. Ő azonban ekkor már hajthatatlan volt: kérte felvételét a rendbe, másfél évig Rómában várakozott, majd 2010-ben repülőgépre szállt, hogy a brazíliai Sao Paolo külvárosában töltse a noviciátust. Utcagyerekek és kamaszok között szolgált öt novíciatársával együtt. „A zene sokat segített abban, hogy közel kerüljek hozzájuk. Újra felfedeztem, hogy az ének az Úr dicsőítésének egy módja, szüksége van rá a lelkemnek, és eszköz mások szíve felé” – vallotta meg az olasz Credere hetilapnak. Fogadalmat tett. Jelenleg Milánóban él, a kongregáció által fenntartott egyetemi kollégiumban és óvodában szolgál, segédkezik a szentmiséken a San Leone Magno-plébánián, hittanórákat tart.
Négy hónapnyi vívódás után ki tudta mondani, mint Sámuel: „Itt vagyok!” Diáktársai ellenezték a döntését; nem értették, miért kellene eltékozolnia különleges adottságát. Ő azonban ekkor már hajthatatlan volt: kérte felvételét a rendbe, másfél évig Rómában várakozott, majd 2010-ben repülőgépre szállt, hogy a brazíliai Sao Paolo külvárosában töltse a noviciátust. Utcagyerekek és kamaszok között szolgált öt novíciatársával együtt. „A zene sokat segített abban, hogy közel kerüljek hozzájuk. Újra felfedeztem, hogy az ének az Úr dicsőítésének egy módja, szüksége van rá a lelkemnek, és eszköz mások szíve felé” – vallotta meg az olasz Credere hetilapnak. Fogadalmat tett. Jelenleg Milánóban él, a kongregáció által fenntartott egyetemi kollégiumban és óvodában szolgál, segédkezik a szentmiséken a San Leone Magno-plébánián, hittanórákat tart.
Mit jelent számára a hit? „Olyan, mint egy alagút: amikor bemész, minden sötétnek és zavarosnak látszik. A mélyén azonban ott vár egy csodás fény, egy élő jelenlét, amely átölel: kéz, hang és lélegzet, ahogy egy dalomban írtam. Ha be akarjuk fogadni ezt az ajándékot, elég készségesen hallgatnunk, oly módon, hogy a sok háttérzaj ne terelje el a figyelmünket. Felszabadító érzés, ha válaszolunk Jézus hívására: ő nem okoz csalódást” – vallja.
(Forrás: Magyar Kurír)
2014. március 12., szerda
2014. március 11., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)