Akik a szerelembe szerelmesek

Azok, akik a szerelembe szerelmesek, sosem elégszenek meg a hétköznapokkal. Nekik több kell, őket a lángolás élteti, ők csak akkor léteznek igazán, ha felfokozott érzelmi állapotban élhetik mindennapjaikat...

Zsánere: a szerelem 

Van, akit az átható mélykék tekintet bűvöl el, van, akit a fergeteges humor vesz le a lábáról, van, aki a déli típusú pasikra bukik – és van, akinek a zsánere: a szerelem. Ő az, aki egy percig nem élhet szerelem nélkül: ha épp nincs a közelében senki, hát múltbéli kedvese után epekedik vagy egy ritkán látott ismerőst idealizál úgy, hogy az lángra gyújthassa a lelkét. Minden tettének a szerelem a mozgatórugója: emiatt tanul (tán tanára vagy egy osztályelső iránt hevül) , változik, vág bele új kalandokba. Munkahelyén rendszerint beleesik a főnőkébe vagy valamelyik kollégájába, ha csak plátóian is. Tulajdonképpen nem a másik személye az igazán fontos (persze, az is, hiszen nem akárki iránt lobban a láng), hanem maga az érzés, a pillangók verdesése a gyomorban, a szívdobbanás, a felfokozott érzelmi állapot.

Több kell a valóságnál

S hogy miért alakulhatott ki ez a szerelem-hajhászás? Valójában egyfajta élvezet-keresésről van szó,  olyan valami után való sóvárgásról, amely színesebbé teszi a valóságot, megemeli tudatállapotunkat és érzelmi szintünket. Mindenkinek más és más az örömszükséglete: vannak, akik egyszerűen többet igényelnek belőle, mint az átlag. Vagy azért, mert gyermekkorában kevesebb szeretet-törődés jutott, vagy épp azért, mert túl sok, vagy épp csak álmodozóbbak, mint mások, és szeretnek a fellegekben járni, vagy valami jelenlegi űrt akarnak pótolni vele. Ezt a „plusz örömöt” sok mindennel be lehet szerezni: evéssel, szórakozással, droggal, alkohollal – és szerelemmel. Azok, akik a szerelembe szerelmesek, tulajdonképpen nem társat keresnek, hanem annak az első időszaknak a szerelmi izzását, azt a pluszt, amitől több lesz a világ körülöttünk és bennünk.

Titkos sóhajtások

Az ifjúkor elején ez csaknem mindenkinél így van: megízleljük a szerelmet, és azután már csak abban az édes eufóriában akarunk létezni. Csakhogy az eufóriának egyszer vége szakad (vagy inkább: lecseng, szépen, lassan, észrevétlenül), és ott marad helyén az összetartozás, a szívdobbanások nélküli, ám szívdobogással teljes szerelem. És annak, aki a szerelembe szerelmes, mindez nem elég: vagy hisztizni kezd az elmúlt lángolás miatt, és társán kéri számon a régi hevületet, vagy kiszúr magának valakit, aki iránt aztán titkos, olthatatlan szerelemre lobbanhat. Ez persze veszélyezteti a már meglévő kapcsolatot, noha ilyenkor rendszerint csak titkos sóhajtozásokban és elképzelt randevúkban teljesedik ki az új szerelem. A bűntudat azonban ott mardossa az álmodozót: de hiszen barátom/vőlegényem/férjem van, és szeretem őt, mi hát ez a furcsa bizsergés az új kolléga iránt?! A bűntudat pedig beárnyékolja a jelenlegi párkapcsolatot, a másik fél érzi, hogy valami nincs rendben, és a szerelembe esett idealista is más szemmel nézi kedvesét, hiányolja a forró szemezéseket, az elejtett megjegyzések feletti szívzuhogást - mindazt, ami azzal az újjal megvan.

Semmiért egészen?

Ha túl messzire megy az ártatlan flört, bizony megcsalás lesz a vége, ha az emberlánya párkapcsolatban van, ha pedig szingli, menthetetlenül az ágyba torkollik. Ám mindkét esetben ugyanaz fog történni: az eufória itt is lecseng, akár egy éjszaka, akár egy hosszabb viszony adódik a másikkal. És jöhet a fej falba verése: ezért hagytam ott a páromat (netán: váltam el?!). Vagy épp a keserűség: ő is olyan, mint a többi, először napokig heverészünk az ágyban szerelemben ringatózva – most meg inkább pizzát rendelne és dévédézne… Ami pedig eztán következik, az előre borítékolható: jön valaki, aki olyan édesen mosolygott a köszönéskor, hogy az felér egy bókkal… és másnap reggel új ruha, új smink és szívdobogva lesés az utca túloldalára… mert hátha ott jön Ő… De ne ámítsuk magunkat: nem a férfit, az édesen mosolygót várjuk, hanem a Szerelmet, az alany nélküli, felforrósító érzést. Ami az igazi Szerelemnek csak az első szakasza – lehet, hogy ideje lenne megízlelni az ezt következőket is? Ha harmonikus életre és valódi társra vágyunk: mindenképpen…

(Forrás: novagyok)